Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9401 / NOVWIN.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1994-11-26 | 40KB | 634 lines

@VWindows és NetWare kapcsolat@N @VAblakháló...@N Napjainkban egyre többen használnak Windows grafikus felületet Novell NetWare hálózat alatt. A forgalomban levô könyvek azonban nem térnek ki teljes részletességgel arra, hogy milyen buktatói vannak az ilyen alkalmazásnak. Tapasztalataim szerint a legtöbb hálózatos probléma éppen az ilyen munkahelyeken forul elô. Azonban tekintsünk el attól, hogy megvizsgáljuk, ez miért is van így, csupán nézzük át a tudnivalókat. Kiindulásként csupán mûködôképes munkaállomásokat és installált Novell NetWare 3.11 hálózatot vegyünk, még telepítettlen Windowszal. Ahhoz ugyanis, hogy elkerüljük a félreértéseket, tisztázni kell a Windows installálásának körülményeit. @VWindows telepítése@N A Windowst a Microsoft könyve szerint a hálózatos környezetben háromféle módon lehet installálni, ezzel szemben én inkább két módot választanék szét. Az egyik, amikor a felhasználók osztottan használják a Windowst, a másik amikor egyedileg. Elôször vegyük az egyszerûbbet, az egyedi használatot. Ebben az esetben a Windowst minden munkaállomásra a megszokott módon külön-külön fel kell rakni. Ahhoz, hogy a Windows kihasználja a hálózatos lehetôségeket, azt megfelelôen kell installálni. Ez tulajdonképpen semmi mást nem jelent, mint hogy a hálózati meghajtóprogramokat is telepíteni kell. A Novell NetWare 3.11 esetén installáláskor a Novell NetWare (shell versions 3.26 or above) drivert kell kiválasztani. Ha az IPX és NETX a telepítéskor a memóriában van, a SETUP program felismeri a hálózat típusát, és a fent megadott driver alapértelmezés lesz. Ez alól kivétel, ha a parancssorban a program neve után @K/I@N (Ignore) kapcsolót adtunk meg -- ez esetben ugyanis nem végzi el a SETUP a rendszer elemeinek automatikus felismerését. Kézzel egyébként mindkét esetben megváltoztatható az alapértelmezés. Ha már fent van a gépen a Windows, de a drivert elfelejtettük installálni, nem kell újra telepíteni a teljes rendszert, hiszen az utólagos munkálatokat a Main (a Windows magyar változatában: Rendszer) csoportban található SETUP (Beállítás) programmal meg lehet tenni. Ez alkalommal mindenképpen magunknak kell a drivert kiválasztanunk. Amennyiben még egyszer sem volt installálva a hálózati meghajtó, a SETUP program kérni fogja a telepítôlemezek valamelyikét, amelyiken a driver található, egyébként pedig megkérdezi, akarjuk-e használni a régit, vagy sem. Ha a driver a helyén van, a Windows már együttmûködik a hálózattal. @VTelepítés a serverre@N Az osztott használathoz az installációt kissé másképpen kell lefolytatni. Elôször a hálózatra fel kell rakni a teljes Windowst, majd onnan egyesével szét kell osztani a munkaállomásokra. A mûvelet megkezdése elôtt Supervisorként, vagy supervisori ekvivalenciával rendelkezô felhasználóként kell bejelentkezni a hálózatba. Amennyiben több server is be van kapcsolódva a hálózatba, arra kell a bejelentkezést kérni (vagy legalább attach-elni), amelyikre a Windowst telepíteni szeretnénk. A server kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy mindazon felhasználók részére hozzáférhetônek kell lennie, akik a Windowst a késôbbiekben használni fogják. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kiválasztott server valamelyik kötetén legyen elegendô hely (körülbelül 16 Mbyte) a Windows részére. Higgyék el, errôl kellemesebb a mûvelet megkezdése elôtt meggyôzôdni, mint az utolsó lemez utolsó file-jának sikertelen felmásolási kísérlete alkalmával! Ha minden feltétel adott, elindíthatjuk a SETUP programot. Paraméterként @K/A@N-t kell megadni, ez jelzi a telepítô program számára, hogy nem egyedi munkaállomásra tesszük fel, hanem hálózati serverre. Az installálásnak ezt a módját @KNetwork Administrator Setup@N-nak nevezzük. Amennyiben ezt az opciót nem adjuk meg, az installálás rendben lemegy, a felhasználók a serverrôl indíthatják a grafikus felületet, de ez az egyedi használat kategóriájába esik, hiába serverre történt a telepítés. Ebben az esetben a Windows tökéletesen mûködik -- nincs itt semmi probléma, gondolhatnánk. Gondok csak akkor jelentkeznek, amikor a munkaállomásoknak különbözô a kiépítettségük. Például ha VGA és Hercules monitorral rendelkezô munkaállomásokkal egyaránt használni szeretnénk az így installált Windowst, nagy meglepetésben lesz részünk. A Windows ugyanis az ily módon történt telepítés miatt nem jegyezni meg a különbözô gépek konfigurációit. Ugyanígy: ha minden munkaállomásnak egyforma a konfigurációja, de a felhasználók másképp szeretnék elrendezgetni az ikonokat, könnyen vita tárgyát képezheti, hogy ki milyen jogon garázdálkodhat a meglévô rendszerben. Ha ugyanis valaki odébb tesz egy ikont, nemcsak neki, hanem mindenkinek odébb kerül a következô indítás során. Sokan ahelyett, hogy megfelelô lépéseket tennének a probléma megkerülésére, kijelentik, hogy rossz a hálózat. A Network Administrator Setuppal az installáció során a lemezekrôl az összes driver felkerül a hálózati könyvtárba, azonban innen még nem lehet közvetlenül futtatni a Windowst. De mielôtt jobban belebonyolódnánk, nézzük, hogyan néz ki a @K/A@N kapcsolóval történô installálás. A SETUP ebben az esetben elôször a felhasználói csoport és a cég nevét kéri be, majd annak a hálózati meghajtónak az elérési útvonalát, ahová a telepítôlemezeken található file-okat fel fogja másolni. A könyvtár megadásánál fontos tudni, hogy amennyiben még nem létezik, az installációs program létrehozza. Azért kell rendszergazdaként bejelentkezni, hogy ennek az alkönyvtárnak a létrehozása körül ne merüljenek fel problémák. Az alkönyvtár tulajdonosa tehát a supervisor lesz. Ha az útvonalat helyesen adtuk meg, és célkönyvtár is létrejött, a SETUP sorban felmásolja a lemezeken található file-okat. Ha ez is megvan, már csak néhány rendszergazdai teendô akad. Az telepítés után a rendszergazdának gondoskodnia kell, hogy a hálózati Windows könyvtár minden Windowst használó számára elérhetô legyen -- legalább olvasási és keresési jogokkal. A legegyszerûbb, ha létrehozunk egy WINDOWS nevû csoportot, amibe beveszünk minden olyan felhasználót, aki ezt a Windowst szeretné használni. A csoport részére engedélyezzük az alkönyvtár elérését olvasási (Read) és keresési (Filescan) jogokkal. @VTelepítés a munkaállomásra@N A munkaállomásokra történô telepítéshez a hálózati alkönyvtárból el kell indítani a SETUP-ot @K/N@N paraméterrel (Network Setup), ezzel minden munkaállomásra külön-külön fel kell másolni az úgynevezett osztott használatú file-okat. Ezek a file-ok tartalmazzák az egyedi gépre vonatkozó beállításokat. A Windows nagyobbik része továbbra is a hálózati könyvtárban található, onnan hívja be azokat a Windowst indító WIN.COM program. A WINDOWS nevû csoporttal könnyen elérhetjük, hogy minden felhasználónak legyen joga elérni a serveren lévô Windows file-jait, azonban ez a futtatáshoz nem elég. Ahhoz ugyanis, hogy a WIN.COM be tudja hívni a telepítôkönyvtárban elhelyezett programokat, definiálni kell az alkönyvtárat keresési meghajtóként (MAP SEARCH). A késôbbi problémák elkerülése végett érdemes ezt vagy a login script file-ba beírni, vagy egy batch file-t létrehozni, ami a Windows indítása elôtt elvégzi a hálózatos beállításokat. A munkaállomásra tehát csak néhány file kerül a fel, amelyek csupán 300 Kbyte körüli kapacitást igényelnek. Ebbôl látható, hogy az osztott használat a helyigény csökkentésére használható, más gyakorlati jelentôsége nincs. Mint már említettem a Microsoft három módját tárgyalja a hálózatos telepítésnek. A harmadik -- ami szerintem nem képez külön kategóriát -- ugyanaz, mint a fent ismertetett eljárás, viszont nem a munkaállomásokra történik az osztott használatú file-ok felmásolása, hanem hálózatos alkönyvtárakba. A hálózatban minden felhasználó kaphat egy saját könyvtárat, ahol tárolni tudja az egyedi Windows-beállításait. A Microsoft fejlesztôi ezzel a winchester nélküli munkaállomásokra gondoltak, de van még olyan felhasználási terület, ami miatt érdemes ezt a lehetôséget választani. Elképzelhetô olyan munkahely, ahol egy gépen több munkatárs is dolgozik, illetve olyan, ahol egy munkatárs mindig más és más helyen szeretné használni saját környezetét. Mivel a hálózatban mindenkinek külön alkönyvtár alakítható ki, mindenkinek lehet egy saját Windows alkönyvtára -- és környezete. Ebben az esetben csak arról kell gondoskodni, hogy a felhasználók saját alkönyvtárukból indítsák a Winowst. Esetleg azt is megtehetjük, hogy a felhasználók login scriptjében MAP-pel hozzárendeljük az osztott könyvtárat egy lemezazonosítóhoz. Ha ügyesek vagyunk, attól függetlenül, hogy melyik munkatársunkról van szó, ugyanazon meghajtónév jelenti saját Windows könyvtárát, mint bárki másnak. Ennek csak a rendszerfelügyelôk tudnak igazán örülni, mert amennyiben valami probléma lépne fel valamelyik felhasználónál, nem kell az elsô fél órát a különbözô környezeti beállításoknak szentelni. Ha az installálással megvagyunk, már nyugodtan elindíthatjuk a grafikus felületet. @VWindows a Novell alatt@N Attól függetlenül, hogy melyik utat választottuk a kétfajta installáció közül, a további felhasználás tekintetében már nincs különbség. Ezután nincs is más teendônk, mint a Program Managert, a File Managert, a Print Managert és a Control Panelt kell átnéznünk, hogyan használjuk hálózat alatt. Mielôtt azonban belekezdenénk az ismerkedésbe, térjünk ki egy olyan dologra, ami nem köthetô igazán egyik fent említett Windows-applikációhoz sem, nevezetesen az üzenetek vételére és fogadására. A vétel teljesen alkalmazkodik a grafikus felülethez. Az üzenet a képernyô közepén egy ablakban jelenik meg, aminek a fejléce tartalmazza, hogy ki küldte az üzenetet, és mikor. Az üzenet fogadását le lehet tiltani a Control Panelben, de ezt majd csak alább ismertetjük részletesen. Az üzenetre válaszolni viszont nincs lehetôségünk, hiába kerestem ezt a funkciót a Program Manager menüiben. @VProgram Manager@N A Program Manager (Programkezelô), elôre beillesztett programok futtatására szolgál. Benne kötött módon helyezkednek el a csoportok (Group) és a csoporton belül a programok ikonjai. A Program Managerben egy program ikonja kizárólag csoporton belül lehet, és a csoporté csakis a desktopon. Kivételt képeznek az éppen futó programok, ezek ikonjai ugyanis a desktopon helyezkednek el. A csoport funkciója hálózatos szempontból nem annyira érdekes, ezért ennek ismertetésétôl eltekintünk. A programoké viszont annál inkább. A programok ugyanis nem feltétlenül a munkaállomás winchesterén helyezkednek el, ugyanis elôfordulhat, hogy egyik-másik a hálózati serveren található meg. Minden ilyen esetben érdemes odafigyelni, hogy amikor ilyen alkalmazásokat indítunk el, a hálózatot elôzetesen használatba vegyük, illetve a megfelelô alkönyvtárakhoz hozzáférésünk legyen. Megfelelô alkönyvtárak alatt egyrészt magát a programot tartalmazó könyvtárat és a program által használtakat kell érteni. Amennyiben egy olyan ikonra kattintunk rá, amelynek a hozzárendelt alkalmazása pillanatnyilag nem elérhetô, hibaüzenetet kapunk. Ilyenkor gyôzôdjünk meg arról, hogy a hálózat üzemel-e, bejelentkeztünk-e oda, illetve van-e hozzáférési jogunk a kérdéses könyvtárhoz. Ha minden feltétel biztosítva van, arról kell meggyôzôdni, vajon helyes-e a Windows beállítása. Természetesen nemcsak program indításakor, hanem annak beillesztésekor is jelentkezhetnek problémák. Program-ikonokat a @KFile@N menü @KNew@N (ùj) pontjával hozhatunk létre. A megjelenô dialógusablakban az alkalmazás neve után a programot indító parancssort kell megadni. Ez lényegében az indítandó program elérési útvonala és neve, a hozzátartozó paraméterekkel együtt. Ennek megadására két lehetôség kínálkozik. Az egyszerûbb az, ha a @KBrowse@N (Tallóz) gomb használatával menübôl válasszuk ki a megfelelô programot. Feltéve, hogy a megfelelô jogokkal rendelkezünk, ennek a lehetôségnek csak egyetlen akadálya lehet: a rejtett alkönyvtár. Ez esetben ugyanis -- természetes módon -- nem jelenik meg a könyvtár neve a képernyôn, ezért abba belépni ilyen módon nem tudunk. Ez esetben csak a másik lehetôség marad, mégpedig az, hogy a dialógusablakba visszalépve a parancssorhoz kézzel gépeljük be a program elérési útvonalát és nevét. Az útvonal begépelésekor ügyelni kell arra, hogy csak a DOS által elfogadottat használhatjuk. A program részére munkakönyvtár is kijelölhetô. Ennek megadása esetén a program futásakor azt hiszi, hogy a megadott munkakönyvtárból indították el. Ennél már nem kínálkozik lehetôség listából történô választásra, ezért más lehetôség híján kézzel kell megadnunk a könyvtárat. Az alkönyvtár megadására ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a program elérési útvonalára. Az @KOK@N gombra való kattintáss után a Program Manager rákérdez: biztosan ez a helyes beállítás? Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a legközelebbi alkalommal a hálózati alkönyvtárak elérhetôk. Figyeljünk oda a MAP-elésre! Csak olyan elérési útvonalat használjunk, ami minden körülmények között fennáll! Ajánlott ezen programok elérését olyan logikai drivernévhez kötötten megadni, ami a serveren található kötet elejére mutat. A legtöbb esetben erre a célra az F: azonosítót használják. Tételezzük fel, hogy a program elérési útvonala @KFS1/SYS:PROG\EXCEL@N, az F: logikai drive pedig az @KFS1/SYS:\@N-re mutat. Ebben az esetben elérési útvonalként az @KF:\PROG\EXCEL@N-t kell megadni. A @KMAP@N @KF:=FS1/SYS:\@N parancsot a login scriptbe helyezzük el, így az garantáltan végrehajtódik minden belépés alkalmával! @VFile Manager@N Ha már a MAP-elésnél tartunk, érdemes átnézni, hogyan lehet Windows alól elvégezni ezt a mûveletet. A File Manager file-ok és alkönyvtárak másolására, mozgatására, programok futtatására használható. Gyakorlatilag egy Windows alatti Norton Commander. A File Manager felsô menüsora alatt helyezkednek el az elérhetô drive-ok ikonjai. Egy-egy ikon kinézetébôl már elsô ránézésre meg lehet állapítani, melyik jelenti a floppyt, a winchestert vagy hálózati meghajtót. Valamelyik ikonra egyet kattintva a hozzárendelt egység aktuális könyvtára, illetve az abban található file-ok nevei és ikonjai válnak láthatóvá. Ha ugyanerre az ikonra kettôt kattintunk, nem az aktuális ablakban jelennek meg az alkönyvtárak és file-ok, hanem egy új ablakban. A mi esetünkben a hálózatos meghajtók érdekesek. Egy hálózatos meghajtót takaró ikonra rákattintva a logikai drive-nak megfelelô MAP-elést veszi figyelembe, és az ennek megfelelô alkönyvtárat jeleníti meg. Ha például az F: meghajtó az @KFS1/SYS:PROG\EXCEL@N könyvtárhoz van rendelve, az ablakban a SYS kötet gyökerétôl listázza ki az alkönyvtárak és file-ok neveit, de az aktuális az EXCEL alkönyvtár lesz. Ha viszont a logikai meghajtóhoz ROOT-ként lett hozzárendelve az alkönyvtár, a felette levô összes könyvtár nem látható számunkra. A tételek között a megszokott módon lehet lépegetni. Amennyiben olyan alkönyvtárat választunk ki, amelyhez nincs semmilyen hozzáférési jogunk, a benne szereplô file-okat nem jeleníti meg az ablakban, és ennek az alkönyvtáraihoz sem férhetünk hozzá. Ugyanígy, ha korlátozott jogaink vannak, nem hághatjuk át ezeket a korlátozásokat. Például ha egy alkönyvtárhoz nincs törlési jogunk, minden törlési kísérletünk sikertelen marad. Ha pedig nincs léterehozási vagy írási jogunk, az alkönyvtárba irányuló file-másolási próbálkozások hiúsulnak meg. Nem esett szó még a Hidden (Rejtett) alkönyvtárakról. Érdekes jelenség, amikor egyik meghajtóhoz egy rejtett könyvtárat MAP-elünk DOS alatt és a Windowst behívva, a File Managerben ennek a meghajtónak az ikonjára kattintunk. Az ablakban ugyanis nem a feltételezett alkönyvtár, hanem a gyökér könyvtár jelenik meg. A rejtett könyvtárat pedig nem választhatjuk ki a listából, ugyanis éppen az attributuma miatt nem látható. Ilyen esetben az alkönyvtár elérési útvonalát kézzel kell beírni. Az alkönyvtárak hozzáférési jogait a Windowsban nem lehet beállítani, ehhez a Novell által adott segédprogramokat kell használni. Sajnos arra sincs lehetôség, hogy a file-ok NetWare attributumait megváltoztathassuk. Ez nagy hiányosság, hiszen pontosan ez tenné kényelmesebbé a Novell használatát. A hálózati könyvtárak hozzárendelését szerencsére meg lehet tenni Windows alól is. Bizonyos szempntból kényelmesebb, mint a DOS parancssora alatt, de -- lehet, hogy ez az én hibám -- a Novell NetWare Session programjában mindez egyszerûbbnek tûnik -- hogy miért, azt késôbb látni fogjuk. A Windows alatt a File Managerben a @KDisk@N (Lemez) menüben található a @KNetWork Connection@N (Hálózati csatlakozások) menüpont, aminek kiválasztásával végezhetjük el a szükséges hozzárendeléseket. A dialógusablakban megtalálhatók az éppen aktuális hozzárendelések. Ezeket úgy lehet megváltoztatni, hogy a listából ki kell választani a megváltoztatandó tételt, majd az elérési útvonalat a szerkesztô sorban módosítva a @KMAP@N (Csatlakoztat) gombra kell kattintani. Azt, hogy hol van a ROOT directory, szögletes zárójel jelzi. A nyitó zárójelnek a server neve elôtt kell állnia, a zárónak pedig a gyökér könyvtár után. Amennyiben fejbôl nem tudjuk az alkönyvtár útvonalát, a @KBrowse@N (Tallóz) gombbal kérhetünk menüs kiválasztási lehetôséget. Ebben az esetben a MAP gomb megnyomásakor a könyvtárat ROOT-ként rendeli a meghajtónévhez, ha ez számunkra nem kívánatos, az elérési útban található szögletes zárójelet kézzel át kell helyezni. A Browse-ra is igaz -- mint minden menüvezérelt alkönyvtárkiválasztásra --, hogy a hidden könyvtárakat nem jelzi ki, ezért ilyen módon nem is adhatjuk meg ezeket. ùj meghajtó definiálását hasonlóan kell megtenni, mint a módosítást, csak ilyenkor a @KDrive@N (Lemezmeghajtó) listából ki kell választani az azonosítót, és a fent leírt módon az elérési útvonal megadása után a MAP gombra kell kattintani. Fontos, hogy a hozzárendeléshez nem elég az elérési útvonal megadása, hanem a MAP gombot is külön meg kell nyomni! Emiatt számomra tetszetôsebb a Session program kezelése, mivel ott az alkönyvtár megadásával egyúttal a hozzárendelés is megtörténik. Bár abban az esetben, amikor egy logikai meghajtó hozzárendelését egy másik meghajtóhoz át szeretnénk másolni, a File Managerben könnyebben lehet végrehajtani. A rá kell mutatni az egér kurzorával forrás meghajtóra, és a baloldali gomb megnyomásával az elérési útvonal bemásolódik a szerkesztôsorba. Ezután a @KDrive@N listából ki kell választani a cél meghajtót, és meg kell nyomni a MAP gombot. Talán a másik, amiatt választották ezt a kezelést a Windows fejlesztôi, hogy egy meglévô elérési utat gyökérré változtatása kisebb munkával járjon. Az eljárás hasonló az elôzôhöz, a megváltoztatni kívánt tételre rábökve a szerkesztôbe kerül az alkönyvtár neve. A ROOT majd MAP gombokat megnyomva a kívánt mûvelet már be is fejezôdött. Természetesen nemcsak létrehozni, de törölni is lehet ezeket a hozzárendeléseket. Egyszerûen csak rá kell állni a törlendô sorra, majd meg kell nyomni a @KMap@N @KDelete@N (Leválaszt) gombot. Ami nekem legjobban tetszik, az a Permanent beállítási lehetôség. A Windows ugyanis felajánlja, hogy a beállított hozzárendeléseket ne csak alkalomszerûen állítsuk be, hanem a program azt jegyezze meg mindvégig. Ez esetben a Windows minden alkalommal, amikor elindítjuk, automatikusan elvégzi a permanens hozzárendeléseket. (A Windows magyar nyelvû változatának kézikönyve kissé más kinézetû ablak rajzát tartalmazza, s ennek megfelelôen a melléírt magyarázat sem állja meg a helyét. Eszerint ugyanis a Permanent vagy ennek megfelelô beállító négyzet nem található meg a programban.) A MAP gomb megnyomásakor alapértelmezés szerint állandó lesz a hozzárendelés, ha pedig ideiglenes hozzárendelésrôl van szó, a gomb megnyomásakor a [Shift] billentyûnek lenyomva kell lennie. A másik eltérés az @KElôzô@N gomb bevezetése. Ennek megnyomásakor a korábbi beállításokról egy lista jelenik meg, innen állítható be egy elôzô hozzárendelés. Ez a lehetôség legjobban a szövegszerkesztôkbe beépített @KUndo@N funkcióhoz hasonlít -- milyen jó lenne, ha a programba is beleépítették volna, nemcsak a könyvbe! Ehelyett a fôbb hálózatos párbeszédablakok mind angol nyelvûek -- kezelésük teljesen megegyezik az angol változatú Windowséval. @VPrint Manager@N A hálózatos funkciók közül az egyik legkényesebb a nyomtatás. Ez talán azért van, mert valahogy a hálózati nyomtatókra ""lassabban érkezik" meg az anyag. Másrészt ennek oka lehet még az is, mert amennyiben egyszerre több nyomtató is elérhetô, Murphy törvénye szerint mindig a másik nyomtatón jelenik meg a szöveg. Ezek a jelenségek általában a nem megfelelô hálózati beállításoknak köszönhetôk, bár a Novell NetWare sokat emlegetett hibás printsever programja is nagyban hozzájárul. A Windows alatt lehet közvetlenül, illetve Print Manageren keresztül nyomtatni. Ez utóbbinál a kinyomtatandó anyagokat a Windows sorbaállítja, és ennek megfelelôen küldi ki a nyomtatóra. A Windows alatt egyszerre több nyomtatót is fel lehet installálni, de ugyanabban az idôpillanatban egy portra csak egy nyomtatótípust aktiválhatunk. A @KPrint@N @KManager@N (Nyomtatásvezérlô) ablakában az aktív printerek állapota és a nyomtatásra váró anyagok információja látható. Fontos, hogy minden egyes logikai nyomtató egy-egy helyi printercsatlakozóra, illetve kommunikációs portra, esetleg file-ba küldi ki az adatokat. Olyan beállítást nem is lehet megadni a Windowsban, ami egy nyomtatót közvetlenül hálózati nyomtatási sorhoz rendelne. Ehelyett a Microsoft mérnökei azt a stratégiát követték, hogy a @KCapture@N-höz hasonlóan a lokális nyomtatóportokat is át lehet irányítani egy hálózati nyomtatási sorra. Az átirányítás után a Windows továbbra is helyi nyomtatóra küldi az anyagokat, csakhogy az átirányítás miatt az a hálózati nyomtatóra kerül. A koncepciónak nyilván vannak elônyei -- és hátrányai. Elônye az egyszerû megvalósítás és a DOS alatt lefuttatott Capture-beállításokkal való kompatibilitás. Hátránya pedig, hogy a hálózatos nyomtatás a helyi nyomtatóportok számát csökkenti, rossz esetben mindhármat lefoglalja, ráadásul legfeljebb három hálózati nyomtató jelölhetô ki -- bár ennyi a legtöbb esetben elegendô. A hálózati nyomtatók csatlakoztatása a Print Managerben és a @KControl Panelben@N (Vezérlôpult) egyaránt elvégezhetô. A Print Managerben az @KOptions@N (Egyebek) menüben lévô @KPrinter Setup@N (Nyomtatóbeállítás) menüpont kiválasztásával tehetjük meg. Ekkor megjelenik egy ablak, amiben az aktuális nyomtatódefiníciókat tekinthetjük meg. A @KConnect@N (Csatlakoztat) feliratú gomb lenyomásakor egy párbeszédablakot kapunk, ahol a portok és a hozzájuk rendelt nyomtatási sorok tekinthetôk meg, illetve állíthatók be. Az ablak alsó részén várakozási idôket adhatjuk meg másodpercekben. Például alapértelmezésben, ha a nyomtató nem üzemkész, 15 másodpercet várakozik a Windows. Amennyiben ezalatt az idô alatt sem került üzemkész állapotba a nyomtató, hibaüzenetet küld a képernyôre. Ugyanígy beállítható az is, hogy az elküldött csomagokra legkésôbb mennyi idô múlva kell nyugtázó jelet kapni. A lokális portok nyomtatási sorokhoz való kapcsolását a @KNetwork@N (Hálózat) gomb lenyomása után van alkalmunk megváltoztatni. Az újabb ablak tetején látható a három nyomtatókimenet (LPT1, LPT2 és LPT3), alatta pedig az elérhetô nyomtatási sorok listája a fileserver nevével együtt. Hozzárendelést úgy lehet megvalósítani, hogy kijelöljük a portot, majd a listából kiválasztjuk, illetve kézzel begépeljük a megfelelô nyomtatási sort. A Connect gombra rákattintva már létre is jön az átirányítás. Amennyiben állandó átirányítást kérünk, a Permanent nevû négyzetet be kell ""X"-elni. Ez ugyanazt eredményezi, mint amit a MAP-elésnél már megszoktunk, a Windows minden indításakor automatikusan létrehozza a hozzárendelést. Åtirányítást megszüntetni ennél jóval egyszerûbb, ugyanis csak a portot kell kiválasztani, majd a @KDisconnect@N feliratú gombot kell használni. Több serverrel rendelkezô hálózatokban az @KAttach@N gomb megnyomásával jelentkezhetünk be egy serverbe, a @KDetach@N-csal pedig onnan kijelentkezhetünk. A bejelentkezésekhez tudni kell, hogy azt milyen néven tehetjük meg, és mi a jelszó. A legtöbb Novell servert úgy alakítják ki, hogy a guest felhasználó -- akinek nincs jelszava -- a fôbb nyomtatási sorok elérésére jogosult. Érdemes nyomtatási célokra ezt a nevet használni, ugyanis maga a NetWare operációs rendszer is ezt használja, ha egy másik serverre nyomtat. Ha könyvtárakat is el szeretnénk érni, nem minden esetben jó ez a megoldás, érdemes ezt a trükköt kipróbálni, mielôtt élesben alkalmaznák. Most már tudjuk hogyan capture-ölhetünk Windows alatt, de vajon ha átállítjuk az átirányításokat, mi történik az eredetivel? Elôször is: ha DOS alatt valamelyik port át volt irányítva, a Windows használja azt, ha csak az a port nincs kijelölve permanensként. Ekkor ugyanis a Windows átállítja az adott nyomtatókimenet hozzárendelését. Ez fordítva is igaz, a Windowsban beállított átirányítás érvényes marad DOS alatt is, de DOS alatt nincs permanens beállítási lehetôség. Ha az ebbôl adódó problémákat el akarjuk kerülni, érdemes batch file-t készíteni, ami a Windows futtatása után visszaállítja a nekünk megfelelô átirányításokat. Vannak még nyomtatásra vonatkozó tudnivalók. A Print Managerben beállítható, hogy a várakozási sorban álló tételeket közvetlenül a hálózati nyomtatási sornak adja át, vagy hagyja ezeket a sajátjában. Az utóbbi esetben a nyomtatásra váró tételeket törölhetjük a listából, míg az elsôben nem. Az elsô eset azonban gyorsabb, ezért ezt érdemes használni, ami egyébként az alapértelmezés is. Ebben az esetben a Windwosnak ahhoz, hogy folyamatosan tájékoztasson a hálózati nyomtatási sor állapotáról, azt ciklikusan le kell kérdeznie. Ez igénybeveszi a hálózatot, ezért túlzsúfolt hálózatnál ez nem túl szerencsés megoldás, ezért az aktualizálást le lehet tiltani. Letiltott állapotban nincs frissítésünk, de a @KView@N (Nézet) menüben található @KRefresh@N (Felfrissít) menüpont kiválasztásával aktualizálhatjuk az információt. A Print Manager nemcsak a saját nyomtatóihoz rendelt hálózati nyomtatási sorokat képes megmutatni, hanem az összeset. Ez a lehetôség örvendetes, csak a megvalósítása hagy még némi kívánnivalót maga után. Ez a funkció a View menüben található @KOther Net Queue@N (Másik hálózati sor) néven. Kiválasztásakor megjelenik egy ablak, aminek az alsó részén levô szerkesztôsorba kell beírni a megtekintendô nyomtatási sor nevét -- listát sajnos nem kínál fel. Még egy furcsaságot vettem észre. Mindenképpen be kell gépelni a nyomtatási sor elé a fileserver nevét egy per jellel elválasztva, enélkül ugyanis a program nem ismeri fel a megadott sort.. @VControl Panel@N A hálózatos beállításokból nem maradhat ki a @KControl@N @KPanel@N (Vezérlôpult) sem. Egyrész -- mint már említettük -- itt is átirányítható a printer portja egy hálózati nyomtatási sorhoz a Printer program segítségével, másrészt van egy külön program, ami kifejezetten a hálózatos beállítások elvégzésére szolgál. Ennek @KNetworks@N (Hálózatok) a neve. A programot elindítva egy párbeszédablak jelenik meg, amiben az üzenetek fogadását lehet letiltani, a nyomtatás tételeinek és buffereinek méretét lehet megadni, valamint le lehet tiltani a hálózatos figyelmeztetô üzenetek fogadását is. 386 enhanced üzemmód esetén be lehet állítani, hogy a Windows indítása elôtt érvényes MAP-eléseket visszaállítsa-e kilépéskor, vagy sem. Ez remek lehetôséget jelent a profi használat alkalmával, ugyanis a Windows alatt állandónak kijelölt hálózati meghajtók kilépéskor nem zavarják a további munkát. Kár, hogy ugyanezt nem lehet megtenni a nyomtató-átirányításoknál. @VWindows for Workgroups@N Körülbelül fél évvel ezelôtt a Microsoft nagy újdonsága volt a Windows for Workgroups (A Windows for Workgroupsot a CHIP Magazin 93/10 számában részletesen ismertettük.). A termék megjelenéséig kizárólag DOS alatt futó pee-to-peer hálózati programok léteztek, amelyek ugyan többé-kevésbé együttmûködtek a Windowszal, de nem nyújtottak teljes felhasználói felületet. Bill Gates koncepciója az -- mint arra már rájöhettünk --, hogy minden Windows alatt fusson, még a hálózat is. A termék már maga is egy Windowsba ágyazott hálózat. A kérdés csak az, hogy vajon a Windows for Workgroups együttmûködik-e más hálózatokkal? A Novell NetWare-rel igen, egy feltétellel: a hálózati kártyát nem a Novell által generált vagy a kártyával szállított driverrel, hanem a Microsoft MSIPX programjával kell meghajtani. Ez a driver nem az IPX szabvány szerint dolgozik, hanem annak módosított változatával az NDIS-szel. Ha ezt használjuk, mindkét hálózat szolgáltatásait igénybevehetjük, ellenkezô esetben fura dolgokat mûvel. A Workgroups munkaállomásokról éppúgy elérhetjük a Novell server alkönyvtárait, mint egy másik Workgroups serverét. A nyomtatás is mûködik mindkét servertípusra. A Workgroupsban található Microsoft Mail levelezési rendszerel azonban csak abban az esetben küldhetünk egy másik felhasználónak levelet, ha az is Workgroups munkaállomáson dolgozik. Ugyanez érvényes természetesen a Chatra, a Schedule-ra és az üzenetek küldésére is. A Workgroupsban a Novell hálózat kezelését illetôen apróbb különbségek vannak a normál Windowshoz képest. A Control Panelben másképp néz ki a Networs alatt található beállítási lehetôség, a File Managerben a hálózati meghajtók kijelölése kicsit eltér, és a nyomtatás átirányítása is megváltozott. @VMi hiányzik a Windowsból?@N A Windows remekül együttmûködik a Novell NetWare 3.11-el, de ugyanakkor hiánya, hogy nincs benne igazi hálózati kezelési felület. Nem lehet például üzeneteket küldeni egy másik felhasználó részére. Egy üzenet fogadásakor ez rendkívül kényelmetlen, ugyanis egy DOS ablakot kell megnyitni ahhoz, hogy a választ elküldhessük. Kellemes szolgáltatás lenne az is, ha a hálózatba bejelentkezettek listáját meg lehetne tekinteni. Az sem lenne egy utolsó dolog, ha a Microsoft Mail levelezési rendszer nemcsak a Windows for Workgroupsban lenne meg, hanem az igazi Windows alatt is. Azt már szinte remélni sem lehet, hogy a teljes hálózatot Windows alatt lehessen kezelni, beleértve a felhasználói és supervisori teendôket is. Ennek integrálása persze csak akkor lenne lehetséges, ha a Novell adná hozzá a programokat. A Microsofttól ugyanis nem várhatjuk el, hogy az általa ismert összes hálózathoz teljes felületet biztosítson. Azért ne legyünk telhetetlenek -- ha minden egyszerre be lenne építve, mi lenne a következô verzióban? @KRudnai Tamás@N @<9401\NOVWIN1.GIF>A Control Panelben megtekinthetô a nyomtatókimenetek listája@N @<9401\NOVWIN2.GIF>A Networks program beállítási lehetôségei a Control Panelben@N @<9401\NOVWIN3.GIF>A Print Managerben található hálózatos opciók@N @<9401\NOVWIN4.GIF>A nyomtatókimenetek megváltoztatása@N @<9401\NOVWIN5.GIF>Egy másik hálózati nyomtatási sor megtekintése lehetne felhasználóbarátabb is @<9401\NOVWIN6.GIF>A Print Manager Options menüje@N @<9401\NOVWIN7.GIF>A Control Panelben vagy a Print Managerben beállítható a nyomtató típusa@N @<9401\NOVWIN8.GIF>A Print Managerben így jelennek meg a nyomtatási sorok@N